Talán

2009 július 24. | Szerző: Elkéstem |

 Józsa Ferenc:
Talán

Ott, hol elapad a könny folyam,
Ott hol véget ér a vágy,
Ott hol egy kis patak a tengerbe rohan,
Ott hol a szerelem vad táncot jár,
Ott álmodom veled én is

Hol álmok erdejében mint megbúvó vad,
Hol cifra ruhákban körülleng a csalárd,
Hol szíved keserűn szomjazva hívogat,
Hol a segítség álmosan tekint reád,
Ott álmodom veled én is

Kit magánya hajszol mint rettegő vadat,
Kit nem éltet lázas csillogás,
Kit eltemet a pokoli harag,
Kit elemészt lassan a céltalan vágy,
Álmodban láthatod őt is

Mint kismadár ki éjjel felriad,
Mint gyermek kit nem nyugtat anya már,
Mint aszott anyó kit mosoly nem hívogat,
Mint királylányt kit herceg rég nem vár,
Álmodban láthatod őt is

S most ragyogón csillan egy szempár,
S most végre tündököl a boldogság,
S most éltetőn reád tekint a nap,
S most ajakad szomjazón csókra zár,
Együtt lehetünk mégis

Ragyogás mi éltetőn átölel,
Ragyogás mi szemünkből fakad,
Ragyogás mi mindenütt körülleng,
Ragyogás az életünk maga.